Hagyományőrzés, lovak, jurta és a negyedik gyerek

Kutyák, macskák, nyulak, kecskék, lovak és persze néhány gyerek.

A békéscsabai Kovácséknál szám szerint a negyedik gyerek érkezik a családba. Nagymamák és nagypapák, no meg rengeteg barát veszi őket körül. Gyakran hagyományőrző ruhát húznak, lóra pattannak és onnan nyilaznak, ha pedig épp arra van kedvük, jurtában alszanak. Sok városi gyereknek, családnak ez nyaralás lenne – ők itt, így élnek.

Magdi és Csaba nem az a stresszelős fajta. Igazán élvezik az életet, a sok gyereket, a családi bulikat. Nyolc év együttélés és a második gyerek születése után házasodtak össze. Na nem azért, mert nem vették komolyan az összetartozást, nagyon is stabil, boldog a kapcsolatuk. Egyszerűen csak így jött ki a lépés. Aztán a két lány, Virág és Kamilla után következett Bendegúz. Bulcsút pedig július elejére várják.
Magdi azt mondja, többen is megjegyezték a környezetükben, milyen bátrak, hogy negyedik gyereket is vállalnak. De nekik így a természetes. Ahol elfér három, ott a negyedik gyereknek is lesz hely – mondják. Szóval egy nagy, nem olaszosan, inkább magyarosan hangos család az övék.
A két kiskamasz Virág és Kamilla az egyik pillanatban fejhangon visítanak egymással, durcáskodnak, csapkodnak, aztán egy perc múlva már az udvaron viháncolnak, és felváltva kényeztetik az öccsüket, Bendegúzt, aki természetesen nagyon várja az új játszótársat, Bulcsút.

De addig is, míg a kistesóval nem játszhatnak, ott van nekik a sok négylábú játszópajtás, és megtanulhatnak íjjal bánni, kecskét fejni, tudják, hogy mi fán terem a cseresznye…

Magdi és Csaba történetét itt nézhetitek meg: