Viki - Nemnormális, nemapa, nemférj

Juhász Viki, a Jön a baba egyik 3. évados anyukájának életébe akkor csöppentem bele, amikor a harmadik kisfiát egyedül várta. A férje ugyanis elhagyta. Nagyon nehéz történet az övé.

Így írok akkori helyzetéről az Anyasors című könyvemben.

„Tomi születése után jöttek az első nagy veszekedések. A férj éjjel-nappal dolgozott, a fiatal, gyökértelen anyuka magányosnak érezte magát. – A gyerek csak azt hallotta, apa alszik, csöndben legyél! Otthon mást sem csinált, mint feküdt, ki kellett harcolnom, hogy legalább fürdesse meg. Sokszor beszóltam neki, hogy segíts, ketten vállaltuk. – De, gondolom, tiértetek dolgozott annyit, és volt fáradt? – Igen, de ezt a kettőt valahogy össze kellett volna egyeztetni. – Megint köszörüli a torkát, csak most a sírással küzd. Magamban közben lepörgetek rengeteg korábbi beszélgetést másokkal arról, hogy apa otthon nem segít. Nem vagyok elvetemült emancipunci, de nekem már a segítség szóval is bajom van. Ha két ember közösen úgy dönt, hogy gyereket vállal, akkor miért segítség az, ha a nem otthon, hanem a munkahelyén dolgozó fél is kiveszi a részét a gyerek körüli feladatokból? Ugyanakkor azt is nagyon értem, hogy tíz-tizenkét óra munka után, főleg, ha az ember lakatos, otthon már csak dögleni szeretne, mert kivan, és attól még jobban kilesz, ha egyfolytában zrikálják, hogy nem segít. – Aztán megszületett Marci, és onnantól kezdve már alig járt haza – folytatja. – Mindig azt mondta, sok a munka, meg állandóan van valami a műhelyben. Jöttek a balhék. Kezet emelt rám, de én is, meg kiabáltunk. Mondjuk, az ordibálós inkább én voltam. – És te minél többet szidtad, ő annál kevésbé járt haza. – Igen… Tudtam, ennél a résznél a nézők többsége majd felhördül, hogy ha ilyen rossz volt a házasság, minek vállalták a második gyereket, Marcit. Hát ezt én sem tudom, de azt igen, hogy baromi könnyű a fotelból ítélkezni. Nem mindig tudjuk bölcsen, kiszámítottan vezérelni az életünket. Egyébként én sem tudom, hogy kell rendesen élni. Szóval Vikiéknél a lefelé tartó spirál egyre mélyebb lett…
– Aztán kiderült, hogy ő máshoz jár, szeretője van – ekkor már szipogva sírdogál, úgy megsimizném, de nem szeretem az olyan riporteri nyájaskodást, hogy én milyen húdenagyonegyüttérző vagyok. – Hogy jöttél rá? – Belenéztem a telefonjába, és minden gyanúm beigazolódott. Összecsomagoltam néhány cuccát és kiraktam. Ez nagyjából akkor volt, amikor megtudtuk, hogy megint terhes vagyok…. …egyszerűen úgy éreztem, ez a gyerek nekem kell! – rám szegezi tekintetét, megkeményíti a hangját, nem látom értelmét, hogy vitatkozzak vele. – Tudtam, hogy nem fog segíteni! Nem fogja megmenteni a házasságunkat.”

Viki most egyedül neveli három kisfiát, és mivel megkértem rá, írt Nektek egy kis beszámolót, amiből kiderül, hogy minden nehézség ellenére, szuperül megállja a helyét.

Sziasztok!
Milán pár hónapja lett 2 éves. Sorban ő lett a 3. legjobb döntésem az életem során. Vele lett tökéletes az életünk. Szeptember óta már bölcsis nagyfiú. Amennyire féltem, hogy el kell az én legkisebb fiamtól válni, annyira jól alakultak a dolgok. Marci ősszel óvodás lett, Tomi pedig idén kezdi az iskolát. Úgy érzem, hogy unatkozni nem fogunk. 🙂 Én pedig egy szuper közösségben – call centerben – kezdtem el dolgozni. Új emberek, új barátságok. Szuper dolog.
És hogy mi történt az elmúlt 2 évben?
Attila Milus születése után pár hónappal visszaköltözött, hogy mindent megbánt és változtat miattunk. Noooooooos, ez nem sikerült neki. Igazából minden sokkal rosszabb lett. Nagyjából fél év múlva ismét az új/régi hölgynél landolt. Azóta elköltöztek vidékre és született 2 kislányuk. Szóval már 5 gyerekes büszke apuka.
Én befejeztem a párterápiát, amit ketten elkezdtünk. (Milyen jól hangzik ez tőlem, egy személyben.) Nagyon sokat segített lelkiekben, durván 1 év után elengedtem a sértettségemet is. Újra lett önbizalmam, újra elhittem, hogy értékes ember vagyok én is. Megtanultam vezetni is, a gyakorlat hiányzott, hiába van 10 éve jogsim.
Végre beadtam a válókeresetet is!
Attila szülei továbbra is teljes erővel mellettünk állnak és elsődleges náluk a 3 tökmag.
Minden szempontból úgy érzem, hogy 2020 az én évem lesz!
Plusz info: A karácsonyi mézeskalács sütésnél futott át az agyamon…. De jó lenne mindezt megosztani még valakivel! Igen, 2 év után újra nyitott vagyok a másik nemre. Ez pedig az elmúlt évek után, hatalmas eredmény. Jelentkező akad, de már nem ugrok fejest senkivel sem egy kapcsolatba, hiszen a fiaimmal négyesben így egy tökéletes egészt alkotunk.